A tavalyi évemet végigkísérte Viszkok Fruzsi határidőnaplója: sok-sok határidőnaplóm volt már, de így, az év lezárása után teljes magabiztossággal mondom, hogy számomra maga volt a tökély. (Valószínűleg ti is szerettétek, mert az arról szóló bejegyzés azóta is a legnépszerűbb a blogon.) Nagyon szorítottam, hogy legyen 2020-as változata, és amint lehetett, be is szereztem belőle egy példányt. Egy pillanatra elgondolkodtam a pontozott füzet változaton, viszont bár a lelkesedés megvan, nekem a bullet journal több nehézséget, mintsem örömet okozna. 

Úgyhogy maradtam a határidőnaplónál, amivel szemben az előd miatt óriási elvárásaim voltak: megszoktam a tökéletes papírt, a bohókás dizájnt, a számomra tökéletes elrendezést... és mindemellett a minimális kreatív szabadságot.

A borítók közül a fekete-rózsaszínt választottam. Ahogy a 2019-es, úgy ez sem egy az egyben az én világom, de már megtanultam, hogy számomra ez sokadlagos szempont. A minőségi javulás egyértelműen érezhető a kivitelezésen: a matt, bársonyos tapintás magasabb kategóriát sugall, az íves virágminták tökéletesen vannak nyomva, és ami a legnehezebb, a metál részletek valóban fémes hatásúak.

Ahogy valamelyest a külső is felnőttesebb, úgy a belső dizájn is komolyabb hatású: ezúttal nem Fruzsi BuJo-jának másolatát kapjuk, hanem havonta változó, virágos tematikát. A minták vékony vonalvezetésűek, légies és letisztult a belső. A lapok színe változott, sárgásabb, mint tavaly, én ezt kicsit sajnálom, de tény, hogy ehhez a dizájnhoz nem illene a vakító fehérség.

A köszöntőt és az éves tervezőt általános oldalak követik: célok, fontos dátumok, könyvespolc. Ezt a részt a tavalyihoz hasonlóan bővebben is el tudnám képzelni (pl. most a filmes lista, ajándékötletek, kívánságlista kimaradt), ráadásul üres oldalak híján ezt én magam sem tudom pótolni, viszont a legfontosabb dátumok összegzője mindenképp nagyon praktikus.

A havonta váltakozó növényes tematika úgy ad keretet a határidőnaplónak, hogy mégsem válik monotonná - ötletes, klasszikus, az pedig külön tetszik, hogy néhol préselt virágokra emlékeztetnek a rajzok. Ahogy általában a hónapok közül, úgy ebben a tekintetben is a november a kedvencem, nézzük meg azon keresztül, hogyan épül fel egy hónap. :)

A nyitóoldal mindig az adott időszak hangulatát tükrözi, növények és néhány fémhatású vonal találkozása. Ezután a havi tervező jön, egyszerű, áttekinthető, szinte már túl minimalista. Ezt heti lebontású tervező követi, tavaly bebizonyosodott, hogy a napi jegyzetekhez ez is tökéletesen elég: egy nap-egy oldal verziót csak akkor ajánlanék, ha tényleg rengeteget kell minden naphoz bejegyeznetek.

A szokáskövető egy meglepően hasznos lehetőség: én például a sminkelési- és táplálkozási szokásaimat is így követem. Gyorsan, egyszerűen áttekinthető az egész hónap, és a feljegyzés sem igényel többet egyetlen pöttynél. A hangulatkövető némi változtatással a szokáskövetőhöz hasonlóan a 2019-es változatból került át. Adott hangulatokhoz megadhatunk színeket, és ez alapján jöhet naponta a színezés. Múlt évben nálam ritkán maradt ki nap, mert ez volt az a gyors apróság, amivel kitöltöttem egy-egy rövid várakozást, de ha nem szeretnétek naponta foglalkozni ezzel, sima színezőként is felfogható. :)

Az adott hónap legutolsó lapja, amely a következő nyitóoldal mellett szerepel, a "Minden napra egy mondat". Ide akár valóban írhattok naponta egy-egy bölcs gondolatot, azonban csak jegyzetelésre, listák készítésére is használható - én így fogok tenni.

Összegezzünk.

A dizájn nyilván ízlés kérdése, de nagy gond semmiképp sincs vele: komolyabb, elegánsabb jellegű. Nagyon örülök, hogy csak általánosan használható dolgok vannak benne, a horoszkóp, havi idézet, menütervező most is kimaradt. Ugyanakkor kissé sajnálom, hogy kevésbé rugalmas, például nincsenek benne plusz oldalak, hogy kiegészítsem valamivel, ha még hiányzik belőle, de ez a másik változat, az üres jegyzetfüzet miatt érthető.

Reálisan végiggondolva nagyon nagy hátrányból indul nálam ez a határidőnapló: a tavalyi volt számomra a tökéletes, így a legapróbb változtatást is kritikusan fogadom. Viszont az alapok maradtak, áttekinthető és hangulatos, bőven van rá esély, hogy a 2020-ast is úgy fogom szeretni, mint az elődjét. :)