Amikor elkezdtem alkalmanként írni a blogra filmekről és színházi előadásokról, nem gondoltam volna, hogy mindez valaha egy bejegyzében összeérik a blog eredeti témájával - és lám, most hellyel-közzel megtörténik.

Mostanában rengeteget játszottam - mivel kevesebbet blogolok, több időm marad a hobbijaimra - a Sims 3-mal és 4-gyel egyaránt. A minap átválogattam és feltöltöttem a képeimet egy fórumra, ha pedig már így történt, megmutatom itt is a harmadik szériával készült fotóim egy részét. :)

Itt a nyár, a focivébé, szabadtéri programok, miegymás - én a magam részéről ki is használom mindegyiket, azonban ezek mellett moziba is gyakran fogok járni, ugyanis jó néhány premier lesz idén nyáron, amit nem szeretnék kihagyni. Ezeket a rend kedvéért most össze is szedtem, te is csemegézz bátran! :)

Valahányszor szóba kerül a blogon a Sims, mindig felmerül az álomlakásom - igen ám, csakhogy hiába próbáltam már többször, egyszerűen nem tudom megalkotni álmaim otthonát. Az alapokról nem tudok dönteni: lakás vagy kertes ház legyen, hány szobás stb.

Viszont az egyik letöltött városomban, Barcelonában (döbbenetesen kidolgozott, részleteket ide kattintva találsz) átalakítottam egy lakást, és ez abszolút olyan élettér lett, amilyenben jól érezném magam.

Nyár Észak-Olaszországban, valamikor a '80-as évek derekán. Egy fiatalember útja önmagától - valaki máson át - önmagáig. Félelemmel, tagadással, beismeréssel, jutalommal, eggyé válással, a lehetetlenséggel való szembenézéssel.

Arról már írtam, hogy mi az, amit semmiképp se nézz meg (akár Valentin-napon, akár máskor), most pedig négy olyan filmet mutatok, amelyek romantikus hangulatúak (de legalábbis a szerelmet boncolgatják), ugyanakkor mind más irányból közelíti meg a romantikát.

Az erotika lehet ilyen, lehet olyan, de egy biztos: ha kicsit is más szexről van szó, mint a legszokványosabb, az botrányos, és egyúttal mindenki kíváncsi rá. Hasonló lehet a helyzet A szürke trilógiával is. Szex "én soha nem próbálnám ki", "jaj", "de azért mégis izgi módon", egy átlagos, ugyanakkor szuper vonzó főszereplővel, akinek a helyébe a női rajongók beleképzelhetik magukat, egy jóképű, ámde terhekkel teli férfi, akiért kicsit-nagyon meg kell szenvedni, hogy legyen valami izgalom is a dologban. Tömény luxus, ami elkápráztat, na meg egy kis akció, hogy vihar is legyen abban a bizonyos pohár vízben, és talán azért is, hogy a nőknek legyen valamilyen indokuk arra, hogy miért nézze meg velük a szerencsés hímnemű ezt a... történetet.

A Netflix jóvoltából reneszánszát éli a Jóbarátok, nincs olyan nap, hogy Twitteren legalább egy-két ismerősömtől ne olvasnám, hogy újranézi a sorozatot. Én nem fogom ezt tenni, egész egyszerűen azért, mert nagyon hosszú, és két-három éve mentem végig rajta, ez viszont nem jelenti azt, hogy egy kis nosztalgiázás ne esne jól. :)
Éppen ezért most összeszedtem, hogy én mit szeretek a Jóbarátokban - figyelem, innentől spoilerek jönnek!

Múlt hétvégén megnéztem A legnagyobb showmant, és teljesen elvarázsolt - majdnem annyira, mint a Wonder Woman. Arról már volt hasonló bejegyzés, azt nagyon szerettétek, és A legnagyobb showman-nel kapcsolatban is hasonlóak az érzéseim. Ajánlom, nagyon-nagyon, de hogy az ajánlást érvekkel is alátámasszam, összeszedtem 10 pontban, hogy miért nem érdemes kihagyni ezt a filmet.

Diane Keaton az a színésznő, aki mindig elbűvöl: különleges, egyetlen skatulyába sem fér bele, mégis minden egyes alakításában van valami közös, amitől utánozhatatlanná válik. Ha vígjátékban szerepel, akkor is plusz mélységet, érdekes szemszöget ad a szerepéhez, amely által az egész film kilép a sablonok közül.

Ezúttal öt olyan filmet szedtem össze a szereplésével, ami az ünnepi időszakra is tökéletes. :)

Sokszor említettem már, hogy az ősz a kedvenc évszakom, a november pedig a kedvenc hónapom. Szeretek benne mindent, amit sokan nem: a hideg, csípős levegőt, a ködöt, a korai sötétedést. Ilyenkor a legmélyebb dolgok, ízek, illatok sem hatnak túl soknak, mert minden, a környezet is drámai. És én magam is ebben érzem jól magam.

Jöjjön most egy mozaik néhány olyan dologról, amit nagyon szeretek ilyenkor! :)

A La La Land (Kaliforniai álom) esetén nem véletlenül vagyok majd' egyéves késésben. Nem sokkal a mozikba kerülése után megnéztem, méghozzá csodára várva. Aztán csalódtam, de óriásit. Nagyon szenvedtem a film közben, egy bő óránál, egy bizonyos jelenetnél nem is bírtam tovább. Előbb-utóbb, a kellemetlen élmények halványulásával mindenképp pótolni akartam - a napokban került rá sor.

Még nyáron volt egy blogbejegyzés a Simsről, és akkor a hozzászólásoknál felmerült a Sims 4. Mindenképpen szerettem volna írni róla valamilyen formában, de aztán elsodort az élet, most is épp a Glamour-napi hajtás mókuskerekében vagyok, viszont olyan régen írtam már bármi személyesebbet... hiányzik már valami, ami nem szigorúan beauty. :)

Több napja pihenésre vagyok ítélve (Köszi, arcüreggyulladás!), és ha betegeskedem, mindig olvasni szoktam. Ezúttal a Harry Potter került elő, részben azért, mert ősszel mindig megjön a hangulatom hozzá, részben azért, mert a legutóbbi könyves bejegyzés felelevenítette az emlékeimet.

Most, hogy itt az iskolakezdés, és ellepték a hipermarketeket a kötelező olvasmányok, elkapott a nosztalgia. Az egyik hétvégi bevásárláson egyetlen standon megtaláltam a gyerekkorom olvasmányainak jelentős hányadát - Insta Storyban meg is örökítettem egyet-kettőt.

Ezer és egy éve nem láttam igazán jó vígjátékot: olyat, amin nemcsak egyszer mosolyodom el, hanem tényleg végig nevetek, minőségi, jól felépített a humora, és még ha nem is reális, magában a történetben is van valami megkapó.

Rengeteg dologról kellene írnom, sminkújdonságok, körömlakkok, színházi előadások, film... viszont a tegnapi után még nem tudok olyan lelkesen beszámolni mondjuk egy rúzsról, mint egyébként. Úgyhogy arra jutottam, hogy beszélgessünk kicsit. :)

Ismered az MBTI személyiségtípusokat? Én két-három éve bukkantam rá az első tesztre, kitöltöttem egyet, és aztán kicsit elmélyedtem benne.

A Myers–Briggs-típuselmélet szerint 16 személyiségtípus létezik, ezek közül négy-négy alkot egy nagyobb csoportot:
- Racionalisták (INTJ, INTP, ENTJ, ENTP)

- Idealisták (ENFJ, ENFP, INFP, INFJ)

- Életművészek (ISTP, ISFP, ESTP, ESFP)

- Gondviselők (ISTJ, ISFJ, ESTJ, ESFJ)

Négy alapvető szempont szerinti skála alakítja ki a személyiségtípusokat:

Introvertált (Introverted=I) – Extrovertált (Extroverted=E)
Érzékelő (Sensing=S) – Intuitív (iNtuitive=N)
Gondolkodó (Thinking=T) – Érző (Feeling=F)
Megítélő (Judging=F) – Észlelő (Perceiving=P)

Ha szeretnéd megtudni, hogy te melyik típusba tartozol, leginkább ezt a tesztet javaslom, de még rengeteg másik található a neten, például ez. Ugyanezeken az oldalakon részletes leírások is vannak.

Természetesen nem kell véresen komolyan venni, azonban iránymutatásnak, mókának tökéletes. :)

Én ENFP vagyok, gyorsan ki is töltöttem egy tesztet, hogy az eredményt megmutathassam:

Általában 60-65 százalékban vagyok extrovertált, az F pedig mindig 90% fölött szokott lenni, de a lényeg ugyanaz. :)

De hogy pontosan mit is jelent ez:

- Extroverált vagyok, tehát bizonyos mértékben (hangsúlyozom, bizonyos mértékben) engem a társaság és a kimozdulás tölt fel, nem az, ha otthon pihenek. Szükségem van arra, hogy én legyek a középpontban, ha ez nincs meg, elszürkülök. Szeretek szerepelni, igényem is van rá, még akkor is, ha lámpalázam van. Sok emberrel és könnyen kommunikálok, nem okoz gondot például odamenni egy ismeretlen emberhez az utcán. Ugyanakkor elég csélcsap és hűtlen vagyok az emberi kapcsolatokban, nem én vagyok az, aki évtizedeken keresztül pontosan ugyanolyan intenzitással a barátja tud maradni valakinek.

- Erőteljesen N domináns vagyok, tehát nagyon is lekötnek az elméleti, elvont dolgok. Az öt érzékszerven keresztüli megismerés számomra kevésbé fontos, mint a megérzések, az ötletek. Nem én vagyok az, aki megtervezi és elkészíti a legdivatosabb ruhát, viszont bármikor kitalálok egy fantáziavilágot. Úgy szoktam ezt tömören körülírni, hogy az S-ek menők, az N-ek elvontak. :)

- F vagyok, tehát érző, a szívem sokkal fontosabb, mint az eszem, ha döntéshelyzetbe kerülök, nem a gondolataim, hanem az érzelmeim vezetnek. Így a hideg fej fogalmát hírből sem ismerem. Mindenbe beleélem magam, mindet átérzek, érzelemközpontú vagyok, olyannyira, hogy aki nem ilyen, azzal nehezen jövök ki. Hosszabb távon kisebb társaságban T-kkel nem érezzük jól magunkat. 

- P vagyok, tehát spontán, élvezem, ha improvizálhatok, zavarnak a túlzott szabályok, és még akkor is nehezen megy a betartásuk, ha valójában nem is korlátoznak. Emiatt rendetlen, pontatlan és sokszor esetlen vagyok. Nem lehet és nem is szabad rám építeni. A trükközést, tervezést, játszmázást nem tolerálom, azt teszem és mondom, ami van, és ugyanezt a másiktól is elvárom, mert minden mást fölösleges, energiarabló körnek tartok. Lustaság, na. :)

Néhány gondolat az ENFP-kről, ami igaz rám:

"Az ENFP-ket nagy adag bolondos báj jellemzi, mellyel rendhagyóságuk ellenére a nehéz embereknél is behízelgik magukat. Társaságkedvelők, viccesek, és valóban szeretik az embereket."
"... mindenkit és mindent egy gyakran bizarr kozmikus egész részeként látnak. Az ENFP-knek a kozmikus szemléletükhöz kapcsolódóan erős, néha szokatlan meggyőződéseik vannak különböző dolgokról."
"Az ENFP-k gyűlölik a bürokráciát, elviekben és gyakorlatilag is: mindig lesz egypár hangsúlyos keresztesháborújuk a bürokrácia valamely része ellen."
"Mélyen érzett értékeiken alapuló hirtelen döntéseik kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak."
"Az ENFP-knek megvan a “hülyeség kapcsolójuk”. Tudnak intellektuálisak, komolyak és üzletszerűek lenni egy ideig, de ha lehetőségük van rá, átállítják a kapcsolót, és átváltoznak neveletlen gyerekké, az uszoda veszedelmévé, csiklandozóvá például."

"Az ENFP-knek bűntudata van, amiért nem tettek még többet."
"Az ENFP-k újra és újra megpróbálják összeilleszteni az egymással ellentétes részeket harmonikus egészbe."

Továbbiak az ENFP-kről: katt, katt

Az egész MBTI rendszerben én azt szeretem a legjobban, hogy könyv- és filmszereplőket is bekategorizálnak (khm... az N-ek és az elméletek):

Kis korrekció: Sirius Black ENFP, Remus Lupin inkább INFP (ENFP-INFP: legendás párosítás, Tonks nem véletlen)

Te melyik típushoz tartozol? Írd meg kommentben, hogy a típusod melyik jellemzői illenek rád a leginkább, szeretnélek jobban megismerni! :)

Láttad már a Pókember: Hazatérést? Én igen, több, mint két hete, de még mindig nincs teljes mértékben kialakult véleményem róla. Ez az idő már bőven túl van azon, ami az élmény utáni ülepedés, úgyhogy ki kell jelentenem: bizony beletört a bicskám, hiszen azt sem tudom eldönteni, tetszett-e.

Érveket viszont fel tudok sorakoztatni, mellette és ellene pont ugyanannyit. Lássuk!