csacsogós

Karácsony

december 25, 2014 Arabella 10 Comments


Karácsony lévén nem egy szokásos bejegyzés a mai, inkább csak mesélnék kicsit. :)

Ha nagyon akarnék, tudnék szomorkodni karácsonykor, de én a magam részéről inkább az örömöt választom. Nem tartom magam kifejezetten pozitív embernek (igaz, negatívnak sem), de most mindenben tudok hinni és mindenben a jót látom. És ez jó. Ha lehet, tegyétek ezt ti is, megéri! :)

Tegnap természetesen mi is befejeztük az itthoni dekorációt, megvacsoráztunk, majd televíziót néztünk és beszélgettünk - tehát lényegében azt csináltuk, amit a többség ilyenkor. Szeretem-szeretjük a hagyományokat, de mint rájöttem, az utóbbi években mi néhányat átformáltunk úgy, hogy jobban illeszkedjen a családhoz:

- Fokozatosan letettünk a klasszikus karácsonyi menüről, mert egyszerűen nem az a kedvencünk. Inkább olyasmit eszünk ilyenkor is, ami ugyan nem egyértelműen ünnepi, de szeretjük. Ilyen okból hagyjuk most már ki a bejglit is, mindenki nagyon édesszájú, de pont a diós és mákos dolgokért nem rajongunk.

- A fáról mindig én gondoskodom, lényegében amióta csak az eszemet tudom. Erősen katolikus családból származom, de még így sem hittem soha azt, hogy a fát a Jézuska hozza, és nagyon örülök ennek. Sokkal nagyobb élmény az, hogy (most már) én veszem meg és én díszítem fel.

- Számomra nem a Reszkessetek betörők az elmaradhatatlan karácsonyi film, hanem az Örömapa. Minden évben megnézem, elméletileg vígjáték, de számomra keserédes. Tegnap nem volt időm rá, de ma mindenképp sort kerítek rá.

- Nálunk még 27-én is tart a karácsony, ezt is a katolikus családnak köszönhetem, és ezt a szokást meg is tartottuk. :)

Mára nincsenek különösebb terveim, a Hupikék törpikéket és az Örömapát szeretném megnézni, délután szerintem sétálni fogunk anyával, és közben talán valamikor játszom kicsit egy számítógépes játékkal (SimCity).

Néhány gyermekkori képemet az elmúlt hetekben "digitalizáltam", nagyon gyér minőségűek, de azért megmutatom őket.

Nagyival. Az első igazi karácsonyom, itt 14 hónapos vagyok:


Apával. Tudom, hogy a fotó alapján nem úgy tűnik, de ahogy telik az idő, egyre jobban hasonlítok rá, mostanra ha tükörbe nézek, jóformán őt látom:


Itt körülbelül hároméves lehetek. A három babámmal, balról-jobbra Pamelával, Veronkával és Trézsivel:


Már akkor is szerettem a pirosat:


Első osztályosként:


Anyával:


A gimnáziumi tablóképem:



Kellemes ünnepet mindenkinek! :)

Ajánlom Neked

10 megjegyzés:

  1. ez nagyon kedves volt :-)
    és persze nektek is boldog karácsonyt!

    VálaszTörlés
  2. Kellemes Ünnepeket!!
    Nagyon szuper fotók! :)

    VálaszTörlés
  3. Jikka: :) Köszönjük szépen!

    Judy: Köszönöm szépen!
    Én a képek minőségétől nem vagyok elragadtatva, de sajnos ezek jobbak már nem lesznek, és az emlékek miatt azért jó rájuk nézni. :)

    VálaszTörlés
  4. boldogságos karácsonyt kívánok én is! :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen, neked is! :)

    VálaszTörlés
  6. Imádtam ezeket a fotókat és az élményeidet :)

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, nagyon kedves vagy! :)

    VálaszTörlés
  8. Milyen jók ezek a fotók :)
    Nálunk is közös fadíszítés van, a gyerekek is örülnek, ha segíthetnek. A karácsonyi menüről az a véleményem, hogy szép dolog, de mi nem szeretjük a halászlevet, a káposztát, akkor meg minek. A bejgliről nem is beszélve. Megkérdeztem, mit akarnak enni és az lett.

    VálaszTörlés
  9. Köszi! :)

    Mi sem rajongunk a halászléért, a káposztáért pedig végképp, én meg húst sem igazán eszem. Szerintem a te "módszered" a létező legjobb, így azzal ünnepeltek, ami a legjobban esik, lényegében mi is így csináljuk. :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést, az Örömapát pedig meg iis fogom nézni a hatásodra, köszönöm a filmtippet :-)

    VálaszTörlés