Jean Paul Gaultier,

Jean Paul Gaultier Classique edp

december 06, 2013 Arabella 3 Comments



Már többször említettem ezt a parfümöt, legutóbb a novemberi kedvenceim között, úgy éreztem, éppen itt az ideje végre részletesebben is írnom róla. :)

Minden illatról szóló bejegyzésnél meg szoktam említeni, hogy mennyire nehéz szülés volt, nos, erre ez fokozottan igaz. Próbáltam minél jobban "átadni", amit érzek, de nem vagyok biztos benne, hogy ez most maradéktalanul sikerült. Ennek két oka lehet: az egyik az, hogy ez a parfüm kicsit másként épül fel, mint amikkel eddig dolgom volt, a másik pedig nem más, minthogy éppen dúl köztünk a szerelem, és így nehéz elfogulatlannak lenni. :)


Kezdjük azzal, ami nem tetszik: a dizájn. Az üveg formájával még csak-csak kibékülnék, de a rajta lévő minta színét nem igazán értem. Ráadásul a tapintása is furcsa, kicsit érdes, egyszer meg is karcolta a kezem. De a doboza az, amit végképp nem tudok szeretni, még úgy sem, hogy maga Jean Paul Gaultier tervezte. Jó időbe telt, mire rájöttem, hogyan lehet kinyitni (az alját kell megrántani), és egyszerűen... semmi szépet nem látok benne. Ez azért baj, mert szerintem egyáltalán nincs összhangban a benne lévő csodás illattal, és nagy-nagy kár lenne, ha valaki a furcsa külső miatt nem akarná megismerni. 


Nagyon érdekes parfüm ez, már csak azért is, mert amíg nem kifejezetten arra figyeltem, hogy mikből állhat össze, a vanílián, az orchideán és az ylang-ylangon kívül egyetlen jegyet sem éreztem kidomborodni. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy nagyon össze vannak gyúrva az alkotóelemei, a sok különböző jegy valami teljesen mássá, de határozottan egésszé alakul, másrészt annak, hogy az összes illatjegynek csak egy-egy része, fázisa szerepel benne. A példa kedvvért: a rumnak csak a töménysége van jelen, de okosan a háttérbe rejtve, hogy mégse legyen feltűnő, a borostyánnak csak egy visszafogottabb arca jelenik meg, és az is csak pillanatokra, a rózsa pedig az idő előrehaladtával nagyon finoman belesimul a vanília, az orchidea és az ylang-ylang triójába.

Nem hinném, hogy bárki, aki találkozik vele, elkezdené sorban kiszimatolni a benne lévő illatjegyeket, de hogy kerek legyen a bejegyzés, megpróbálkoztam a szokásos, analitikus leírással is. :)

A kifújás utáni pillanatokban a nárcisz és a rózsa a meghatározó, de egy-egy másodpercre a borostyán is felvillan. A nárcisz csak ekkor érezhető, később már nem, a rózsa viszont a végsőkig kitart. Ez a rózsa nem a babás, bájos fajta, de nem is a karcos, hanem a füstös, sötét, drámai rózsa. Néhány perc múlva egyszerre tűnik fel az orchidea és az ánizs, az előbbi is végig megmarad, de a lágysága miatt a sok karakteres jegy között alig érezhető, az ánizs viszont nagyon erőteljesen beépül a virágok közé. Ha még tovább várunk, fokozatosan, de mégis határozottan előbukkan a vaníliás alap is, ebben az ezerféle (és azon belül is ezerarcú) vaníliából két típust is érzek, a nagyon selymes verziót és a kissé porcukros Bourbon vaníliát. A háttérben közben befut az ylang-ylang és a rum is, az előbbi az orchideával kapaszkodik össze, az utóbbi pedig ahogy már írtam, egy pillanatra sem lesz domináns, csak egyfajta nehézséget, töménységet ad a parfümnek.

Elméletileg van még benne szantálfa, tonkabab, ámbra és fogadni mernék rá, hogy még rengeteg más alkotóelem is, de többet tényleg képtelenség különválasztani, mert nagyon gondosan vannak összeházasítva.

Ami a tartósságát illeti, rajtam pontosan egy napot bír, ha reggel befújom vele magam, késő estére tűnik el teljesen.

És akkor egy szentimentálisabb leírás: Ez a parfüm egyszerre a puha gyapjúpulóver, ami átmelegít, és a hideg, párás esti levegő, ami borzogat, igazi orientális csoda.
Tombol a bőrön. Nem csak úgy ott van, hanem tombol rajta. Akárhányszor beleszimatolok, és megérzem ezt az őrületet, automatikusan arra számítok, hogy a következő pillanatban elcsendesül, leegyszerűsödik, mert ez az örvény nem tarthat egy pillanatnál tovább, az képtelenség. De nem. Hiába vizsgálom meg bármennyiszer, bármennyi idővel később, még  mindig, még mindig, még mindig ugyanúgy tombol, egyetlen másodpercre sem nyugszik le.
Nem szoktam ezt a szót használni, de most ez a legtalálóbb: ez az illat szexi. Nagyon. Nem a viselőjét teszi azzá, hanem maga a parfüm az, de úgy, hogy közben egy pillanatra sem lesz közönséges, végig elegáns, sőt, méltóságreljes marad.


Sajnos viszonylag kevés helyen lehet rábukkanni, de ha tehetitek, próbáljátok ki, megéri! :)

Ajánlom Neked

3 megjegyzés:

  1. Húúúú, ez olyan szuper poszt volt, hogy el kell mennem egy parfümériába megszaglászni:)
    Viki

    VálaszTörlés
  2. Nekem a egyik nagy kedvencem ez! Évek óta használom :) igazi különleges keleties, orientális illat.

    VálaszTörlés
  3. Viki: Örülök, ha tetszett a bejegyzés, és remélem, az illat is elnyeri a tetszésed! :)

    Névtelen: Megértem, hogy a kedvenced, velem az orientális illatoknak eleve könnyű dolguk van, szinte mindet szeretem, de ez tényleg még azok közül is kiemelkedik számomra is. :)

    VálaszTörlés