Már sok éve teljes mértékben azonosulok a signature illatommal (Jean Paul Gaultier Classique edp), de azon kívül még jó néhány parfümöm van, amelyeket alkalmanként, időszakonként váltogatok. Most viszont vágyom valami teljesen újra, valami másra, amit mégis a magaménak érzek.

Újdonságokat és klasszikusokat egyaránt kinéztem, és mostanra leszűkült a kör hat esélyes befutóra.

Givenchy Ange ou Démon edp: Ezer éve kerülgetem ezt az illatot, mert elméletileg nagyon nekem való, a gyakorlatban azonban mégsem találtunk eddig egymásra. A kifújás utáni első másodpercekben kissé zavar benne valami (valószínűleg a sáfrány), de aztán feltűnik, hogy valóban egyszerre angyal és démon. A legszebb mindebben az, hogy nem az illat nyitása angyali, majd démonivá szárad le, hanem folyamatosan, egyszerre mindkettő. Egyazon másodpercben érzem a púderes angyalt és a tömjénfüsttel űldözött poklot is. Egy gondom még mindig van vele: töményen megszimatolva nem tud megnyerni, viszont ha csak meg-megcsap, mindig meglep, hogy mennyire kellemes. 

Chanel Allure edp: A legnagyobb gyengéim a '90-es évek nagyvad orientális illatai, így számomra is érthetetlen, az Allure hogy nem lett korábban a kollekcióm része. Van benne némi édesség, a közelébe vonz, puha, kellemes, ugyanakkor kétség sem fér hozzá, hogy egy markáns, határozott illatról van szó. Erőteljes citrusok és édes vaníliás alap játéka, némi köztes virágossággal. Igazán különleges, izgalmas, számomra minden pillanatban tud újat mutatni, méghozzá az általam kevésbé kedvelt, tipikus Chanel jegyek nélkül. Úgy Chanel, hogy közben nem Chanel. 

Lancôme La Vie Est Belle L’Éclat edp: Az anyaillat nem a kedvencem, rajtam nem lesz szép, és már túl sok helyen, túl sokakon éreztem. A L’Éclat változatok viszont kellemes meglepetések, mind az edp, mind az edt. Az előbbi a fás alap és az azt kiegészítő édes-gourmand duó kombinációja. Ez azért különleges számomra, mert bármennyire is szeretem a fás jegyeket, általában aromás-friss akkordokkal párosítják, és azokkal rajtam nem lesz szerethető a végeredmény. Így, az édességgel fűszerezve azonban egyik oldal sem lesz túl dominás, ez az illat teljes mértékben harmóniában van a bőrömön. A környezetem nagyon szeretné rajtam, de lehet, hogy én a hétköznapokon túl bájosnak, kislányosnak érezném.

Lancôme La Vie Est Belle L’Éclat edt: Csupa púderes virágosság, a nyitása egy az egyben olyan, mint a Guerlain púdergyöngyeinek illata. A könnyedsége ellenére ez tartósabbnak bizonyult rajtam az edp-nél, de még kevésbé karakteres. Viszont vidám, tavaszi, kellemes - számomra amolyan hétvégi, itthoni parfüm lehetne.

Dior J’Adore Infinissime edp: Amikor megismertem, úgy gondoltam, szép-szép a jázmin és az ylang-ylang kettőse, de nem elég változatos, kellene még bele valami plusz, amitől különlegessé válik. Nos, mégis már a harmadik mintámat fogyasztom belőle, és egyre inkább kötődöm a virágos mélységéhez. Ez nem egy könnyed illat, hanem virágos dráma, de szigorúan csak elegánsan. 

Trussardi My Name edp: A megjelenésekor nagyon tetszett, majdnem meg is vettem, viszont akkor inkább a JPG Classique mellett döntöttem, ami nagyon jó választásnak bizonyult, azonban mostanra jóval kedvezőbb áron elérhető, és talán mégis kaphatna egy esélyt. Ez egy erőteljesen orgonás illat szinte bársonyosan puha, púderes alappal, egy kevés muskkal, na és egy cseppnyi vaníliával. Most is tetszik, számomra már nosztalgikus, azonban manapság már nem biztos, hogy tudnék azonosulni vele.

Kis részrehajlás talán már van bennem, de valószínűleg még mindegyik illattal teszek egy próbát, aztán valamelyik beköltözik a parfümgardróbomba. 😊