Dior,

Dior Hypnotic Poison

december 20, 2013 Arabella 0 Comments



Ha jól emlékszem, már tavasz óta tervben van egy bejegyzés erről a parfümről, de eddig valahányszor belefogtam, az volt a benyomásom, hogy nincs itt az ideje, most nem aktuális. A napokban jöttem rá, miért éreztem így: számomra ez az illat igen erősen kötődik a karácsonyhoz.

Az üvegéről sok mondanivalóm nincs, tetszik ez a gömbölyű forma és a színvilága is, de mikor a parfümériában mellette volt az áttetszőbb Eau Sensuelle, annak a kiszerelését mutatósabbnak, szebbnek láttam.


A meghatározó illatjegyei a kókusz, a vanília és a szantálfa, már ebből is következtethetünk arra, hogy ez bizony egy elég határozott, markáns illat lehet, és az is.

A kókusz, a vanília és egy furcsa, gumis, égett, engem szurokra emlékeztető jegy az első hat órában folyamatosan jelen van.  Ez egészül ki a kifújás utáni pillanatokban egy nagyon erőteljes mandulás jelleggel és egy enyhe likőrös-alkoholos jeggyel, de az utóbbi egész hamar lecsendesül. Ezt követően, tíz- tizenöt perc múltán szép lassan egyre dominánsabbá válik a kókusz, de nem önmagában, hanem leheletnyi aszaltszilvával megbolondítva. Egy-egy pillanatra némi kömény is feltűnik, de csak úgy lehet felismerni, ha direkt figyelünk rá,  ugyanis nem az a feladata, hogy ő maga feltűnősködjön, a dolga az, hogy a háttérből ellenpontként még tovább erősítse a vaníliát és a kókuszt.
Két-három óra múlva, mikorra kissé megszelídül a kókuszos-gumis jelleg, némi szantálfa oldalán feltűnik egy kevés barack is, de nem frissen, üdén, ahogy egy gyümölcstől elvárnánk, hanem inkább lágyan, édesen.
Én általában este, zuhanyzás után szoktam használni, ilyenkor reggelre már nem marad más belőle, csak egy enyhén púderes vaníliás alap, de abból a legfinomabb, legpuhább, amit valaha éreztem, és ez még egész nap változatlanul velem marad.

Hivatalosan az orientális-vaníliás kategóriába sorolják, de én úgy érzem, már-már a gourmand határán mozog.

A fentiekből sejthető, hogy a tartóssága kiváló, én másfél-két nap múltán még mindig érezni szoktam magamon, legalábbis nyomokban.  

(Itt szeretném megjegyezni, hogy bár edt hivatalosan, mégis ez a legtartósabb illatom. Ebből is látszik, hogy az általánosítás, miszerint egy edt soha nem olyan erőteljes, tartós, mint egy edp, nem mindig felel meg a valóságnak. A sokszor hangoztatott százalékos adatok pedig, melyek szerint az egyik ennyi, a másik pedig annyi illatanyagot tartalmaz, végképp nem állják meg a helyüket, ne dőljetek be nekik!)


Igazi nagyasszonyos illat, elegáns és már-már fennkölt, de közben van benne valami sötétség, boszorkányos fondorlat is. Ha a Nina a bájos hercegnő ropogós gyümölcse, akkor ez a gonosz királynő mérgezett almája.

Még egy jó tanácsot muszáj írnom a végére: én azok táborát erősítem, akik csínján bánnak a parfümökkel, de azokat is megértem, akik kicsit többet fújnak magukra. A Hypnotic Poisonnal viszont azt mondom, még ők is bánjanak óvatosan, mert amilyen szép finoman ez az illat, olyan veszélyes lehet túladagolva.


Ajánlom Neked

0 megjegyzés: