Túl a pasztellen: Zoya

Főoldal
Teszt
Parfüm
Kultúra
- Színház
- Film
- Könyv
Videó

Idestova egy éve kezdtem el színek szerint megmutatni a kedvenc körömlakkjaimat, de a piros és a kék körömre valók után megszakadt a sorozat, mert eredetileg úgy terveztem, hogy a zöldekkel folytatom. Viszont annyi szebbnél szebb zöld lakkom lett, hogy nem tudtam teljes bizonyossággal kiválasztani néhány darabot.

A minap azonban eszembe jutott, hogy amíg a zöldekkel zöld ágra vergődök, addig jöhetnének a lilák. :)

Tudom, hogy nem túl célszerű egy olyan lakkról bejegyzést írni, ami itthonról már nem a legkönnyebben elérhető, de a Zoya Blaze-t több okból sem tudom kihagyni. Egyrészt nyilván azért, mert gyönyörű és nagyon megszerettem, másrészt meg azért, mert azt hiszem, tudok róla újat mondani és mutatni.

A szeptember általában nem a kedvenc hónapom, viszont az idei egész jól sikerült: visszatértem a felsőoktatásba, és így bár még kevesebb szabadidőm van, mint eddig volt, de egyelőre nagyon élvezem, hogy újra a megszokott és megszeretett környezetemben lehetek.

Viszonylag régen volt már hasonló bejegyzés, aminek két oka van: ruhákra tavasz óta megint alig költöttem, kozmetikumot pedig kevesebbet vásároltam, mert olyan sok mindent kaptam tesztelésre, hogy egyszerűen már nem volt kapacitásom rá semmilyen téren.

Amióta létezik a blog, kínosan vigyázok arra, hogy ne kerüljön ki egymás után két lakkos bejegyzés, elvégre ez itt csak egy oldalág lenne, de most muszáj megszegnem a saját szabályomat, mert mindjárt karácsony, és ez a poszt utána már nem lenne ennyire aktuális.

Nagyon szeretem a piros lakkokat, egyértelműen ezek a kedvenceim, ugyanakkor azt is elismerem, hogy nem olyan könnyű egy-egy különleges pirosba belefutni, mint kékbe vagy zöldbe. Ráadásul sajnos sok esetben a minőségükkel is van probléma, ezért arra gondoltam, összeszedem azokat a pirosakat, amiket én a legjobban szeretek. :)

A Zoya Oswin megismerését Áginak köszönhetem, aki linkelt egy posztot az akkor megjelenő új Pixie Dust lakkokról a Twitteren, és persze beleszerettem a piros csodába. Azonban Edina képeit látva elbizonytalanodtam, mert a Columbiához nagyon hasonló színvilágúnak tűnt.
Lemondtam róla, majd mégis eljött az a pont, amikor arra jutottam, hogy kell, a különleges finise miatt mégis hiányzik a készletemből, még ha csak hajszálnyival is különbözik a piCture pOlish-tól.